NATO-csataterek Riga után
La Lettre Sentinel n°43-44, 2007. január-február
Language of the original publication: French
A NATO múlt novemberi csúcstalálkozója a látványos eseménytelenség iskolapéldája volt. Melyben mindenekelőtt a kontraszt a szembetűnő, nevezetesen a huszonhat állam- és kormányfő összejövetelét övező publicitás és a találkozó silány mérlege között. Az alkalomra időzített hangzatos, ám üres bejelentések kénytelen-kelletlen átadták helyüket a nyers valóságnak, amit most leginkább a szövetségesek siralmas afganisztáni teljesítménye szemléltetett. És az afgán színtér pedig még csupán egy a Szövetségen belül egyre erősödő rosszullét számos tünete közül.
Részletek és fejezetcímek:
A rigai csúcstalálkozó hivatalos címkéje a varázsszónak szánt „transzformáció” volt. Transzatlanti körökben manapság roppant divatos, kezdettől homályos fogalomról van szó, mely egyszerre hivatott jelölni egy politikai és katonai átalakulási folyamatot. Haszna leginkább abban áll, hogy többé-kevésbé ügyesen kozmetikázza a tényt, miszerint a Szervezet (mely a kilencvenes évek elejétől lényegében megállás nélkül saját önigazolását keresi) mintegy a „permanens reform” logikájába zárta magát. Ám az úgynevezett transzformáció három – képességbeli, földrajzi és funkcionális – vetületének mindegyikében mára nyilvánvalóvá lett a zsákutca. S ennek felettébb egyszerű az oka. A Szövetség azzal, hogy a tagjait megosztó alapvető nézetkülönbségek előzetes tisztázása nélkül akar mindenáron bizonyítani, óhatatlanul csak önmagát gyengíti.
Mert hogy a valódi transzformációja máshol található. Miként azt az európai védelempolitika egyik legkiválóbb ismerője, a brit Jolyon Howorth megállapította: „egy olyan szervezetből, melynek eredeti célja az amerikai részvétel garantálása volt az európai biztonság szolgálatában, (a NATO) jelenleg egy másik szervezetté alakul át, melynek új célja az európai részvétel garantálása Amerika globális stratégiájának szolgálatában.” Victoria Nuland (az Egyesült Államok NATO-nagykövete, aki egyúttal Robert Kagannak, a közismert Amerika-Mars, Európa-Vénusz tétel szerzőjének felesége) szavaival élve ez az új NATO „egy egészen más állatfajta lesz”. Ami azonban korántsem mindenkinek van ínyére. És éppen e mélyen gyökerező egyet nem értés az, ami a maga bénító hatásával újra és újra előbukkan a „transzformáció” valamennyi területén.
A francia változatból lehetőség angol/német nyersfordításra az oldal alján.
(Hajnalka Vincze, NATO-csataterek Riga után, La Lettre Sentinel n°43-44, 2007. január-február, 27,000 characters)