296. cikk: barát vagy ellenség?
EuroFuture, 2006. tél
Language of the original publication: English
A fegyverzeti kérdések par excellence stratégiai területet képeznek, mind geopolitikai, mind gazdasági, mind pedig technológiai értelemben. A szuverenitáshoz kapcsolódó elméleti fejtörők, valamint a termékek kézzelfogható természete közötti egybeesésnek köszönhetően az e téren folytatott politikák egyszerre különösen árulkodóak és meghatározóak Európa jövőbeni irányai tekintetében.
A fegyverzeti problémák sok szempontból amolyan „igazság pillanataként” jelentkeznek az európai integrációban. Lévén, hogy az európai folyamat egésze a „konstruktív kétértelműségként” emlegetett megközelítésen alapul, a legvitatottabb kérdések legkérlelhetetlenebb formában történő felbukkanása radikálisan új helyzetet eredményez. Olyat, melyben a retorika és a realitások közötti egyre szélesedő szakadék immár túlságosan is szembetűnővé lesz. Az Európáról „mint teljesértékű nemzetközi szereplőről” és „önálló, semmi mással össze nem téveszthető entitásról” szóló diskurzus látványosan ütközik a tagállamok többségének vonakodásával, amikor az ebből eredő logikus következtetések levonásáról, illetve az ehhez szükséges megfelelő eszközök biztosításáról volna szó.
Ami ez esetben kivételesen izgalmassá teszi az EU „finalitásáról” folytatott „filozófiai” vitákat, az az, hogy mindeme kérdések a lehető legkonkrétabb, legelkendőzhetetlenebb formában jelentkeznek a fegyverzetek területén. Kétértelműségnek nyoma sincs abban, hogy valaki vajon képes-e vagy sem egy válsághelyzetet önállóan felmérni és értékelni, katonai apparátusát saját jogon működtetni, szüksége van-e avagy sem egy harmadik fél (legalábbis hallgatólagos) jóváhagyására ahhoz, hogy döntéseket hozzon, megvédje magát és fellépjen a nemzetközi kapcsolatok porondján. A függőség és függetlenség közötti alapvető különbség mintegy beépítve megtalálható a „vas- és acélkupacban”.
(Részletek)
(Hajnalka Vincze, 296. cikk: barát vagy ellenség?, EuroFuture, 2006. tél, 13,300 characters)