Rugalmassá válva egyben maradni: a differenciált integrációs elképzelés logikája és csapdái
The Federalist, XLVIII, 2006, N° 1, 55-63. o.
Language of the original publication: English
Jelen írás rövid áttekintést kínál a „differenciált integrációs” forgatókönyvek történeti, terminológiai, elméleti és politikai vetületeiről. Kiindulópontja, hogy bár a „rugalmasság” az eddigi eredmények megszilárdításának és az integrációs projekt továbbvitelének egyedüli útja, ám ettől még nem vezet automatikusan egy ambiciózusabb, erősebb, európaibb Európához. Ez utóbbi kimenetelhez a rugalmasság élharcosainak két alapvető megfontolást kell folyamatosan szem előtt tartaniuk.
Mindenekelőtt ügyelni kell rá, hogy az előremutató projekt megvalósításakor lehetőség szerint ne idegenítsék el azokat az EU partnereket, akik abban (egyelőre legalábbis) nem kívánnak vagy nem képesek részt venni. A kint maradókhoz fűződő kapcsolataikat ugyanakkor oly módon kell alakítaniuk, hogy közben egyetlen pillanatig se kérdőjelezzék meg a szűkebb csoport stratégiai céljait. Lévén, hogy bármilyen értelmes „rugalmassági” forgatókönyv lényege csak az európai szuverenitás (értsd: döntési, cselekvési és érdekelőmozdítási képességünk) megőrzése, illetve erősítése lehet, így amennyiben a két megfontolás között konfliktus lépne fel, a második minden szempontból elsőbbséget kell hogy élvezzen.
(Hajnalka Vincze, Rugalmassá válva egyben maradni: a differenciált integrációs elképzelés logikája és csapdái, The Federalist, XLVIII, 2006, N° 1, 55-63. o., 20,840 characters)
Back to Publications | Printable version