Határozottabb EU katonai szerepvállalás a Balkánon?
Unraveling the European Security and Defense Policy Conundrum, ed. J. Krause, A. Wenger, L. Watanabe. Studies in Contemporary History and Security Policy, Vol.11, Bern, 2003.
Language of the original publication: English
Az EU által a Balkánon bevetett nem-katonai eszközök széles skálájának áttekintését követően a hangsúly arra helyeződik, hogy a hiteles katonai összetevő hiánya valamennyi egyéb vetületet gyengítheti, illetve alááshatja. Nyomatékosan megjelenik, hogy a jelenlegi – ti. 2002 elején annak számító – "európai jelenlét a Balkánon – lévén, hogy az ott szolgálatot teljesítő 50 000 fős NATO-csapatok mintegy 80 százaléka európai – jól mutatja, hogy egy erősebb európai katonai szerepvállalás a térségben nem a jövő kérdése, hanem sokkal inkább a jelen tényének tekinthető. Az uniós zászló hiánya ezen európai jelenlét felett egyúttal arra enged következtetni, hogy az EU fokozottabb katonai szerepvállalását hátráltató tényezők zöme nem képességbeli, hanem sokkal inkább politikai megfontolásokra vezethető vissza.” Az ESDP mindenekelőtt a következő logikus lépcsőt jelzi az európai integráció folyamatában: „pusztán gazdasági hatalom felől a politikai erőközpont irányában történő elmozdulást, a stratégiai dimenzió fokozatos kiépítését, s ezáltal Európa teljesértékű, önálló nemzetközi szereplővé válását” vetíti előre. Ezzel egyidejűleg az ESDP alapvetően kiegészítő, ám vitathatatlanul szükséges összetevője az Unió széleskörű gazdasági, politikai, diplomáciai eszköztárának. Hiteles európai katonai szerepvállalalás nélkül az EU egész balkáni stabilizáló programjának koherenciája és egyensúlya kerül veszélybe. A balkáni hadszíntér vonatkozásában a korábbi uniós beavatkozási próbálkozások és jelenlegi kihívások gyors feltérképezésekor a hangsúly az ESDP hatékonyságát korlátozó, alapvetően belső tényezőkre (illetve az ezeken való felülemelkedéshez szükséges politikai akarat hiányára) kerül. A példák között szerepel: a tagállamok közötti duplikációk sokasága (mind a képességek, mind a hadiipar terén); a transzatlanti kapcsolatra vonatkozó elképzelések ütközése (munkamegosztás, emancipáció kívánatos foka); az integráció tartalmával kapcsolatos eltérő víziók (gazdasági, politikai, stratégiai szereplő); az EU-n belüli pillérközi vetélkedés és redundancia. A képességbeli fogyatékosságok terén külön megjegyzésre kerül, hogy: „az állítólagos képességbeli szakadékot felhánytorgató washingtoni szemrehányás-áradat dacára a hiányosságok pótlására irányuló európai törekvések gyakorta kifejezetten ellenséges amerikai reakciókat váltottak ki, amennyiben nem követték a „Vásárolj amerikait!” instrukciót, vagy netán valódi stratégiai önállóság lehetőségét lebegtették meg az EU számára (mint például az A400M, vagy a Galileo műholdas navigációs rendszer esetében)”.
(Hajnalka Vincze, Határozottabb EU katonai szerepvállalás a Balkánon?, Unraveling the European Security and Defense Policy Conundrum, ed. J. Krause, A. Wenger, L. Watanabe. Studies in Contemporary History and Security Policy, Vol.11, Bern, 2003., 28,077 characters)
Back to Publications | Printable version