Az Alkotmányos Szerződés biztonság- és védelempolitikai újításai
Eszmélet 64. szám, 2004. november
Language of the original publication: Hungarian
A biztonság- és védelempolitika az a terület, ahol a legjelentősebb pozitív elmozdulásokat tartalmazza az alkotmánynak keresztelt új uniós szerződés.
„Az alaphelyzet: felemásan megtáltosodó európai biztonság- és védelempolitika” gyors áttekintést ad az ESDP fejlődéséről, tekintettel a gyökerében húzódó mély (háromszintes: a transzatlanti kapcsolatot, az integráció tartalmát és a világrend kívánatos alakulását egyaránt érintő) ellentmondásokra. Hangsúlyozva, hogy ilyen körülmények között minden újítást érdemes a maga helyiértékén kezelni. „Vagyis annak tudatában, hogy az előrelépések mögötti alapkérdések továbbra is tisztázatlanok, s így az egyébként néhol roppant imponáló rendelkezések tényleges hordereje és gyakorlati alkalmazhatósága egyelőre nyitott kérdés marad.”
Az „alkotmányos” szerződés újításait „némi tartalom, több lehetőség, kevés pontosítás” jellemzi. Ezek feltérképezése átfutja a külügyminiszteri funkcióra, a rugalmassági mechanizmusokra, a potenciális műveleti skálára, a kollektív védelemre, illetve a hadiipari együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket.
„A továbblépés: stratégiai, műveleti, ipari-technológiai autonómia vagy alárendelődés” c. rész az autonómia megalapozásait taglalva rámutat, hogy a stratégiai kiteljesedés „mintegy eleve bele van kódolva az integrációs projektbe”; a közvélemény szilárd támogatását élvezi; a poszt-bipoláris feltételrendszerben egyszerre lehetőség és szükségszerűség; most nem is beszélve arról, hogy az európai „függetlenség” a Maastrichti Szerződéstől kezdve az uniós alapdokumentumokban kinyilvánított közös célkitűzés.
„Mindezt tehát csupán egyetlen módon lehet késleltetni, netán megakadályozni: ha a jelenlegi európai politikusgeneráció – korábbi alárendelődési reflexeinek csapdájában, szolgalelkűségből, kényelemből, vagy csupán a változástól félve – szándékosan szembe helyezkedik az egyébként logikus és természetszerű folyamatokkal.” Ha a valódi autonómia kérdését felvető konkrét pontok kapcsán „inkább Európától idegen geopolitikai-gazdasági érdekeknek ad elsőbbséget. Miként azt az integrációt ’kitaláló’ Jean Monnet fejtegette Emlékirataiban: ’A kudarcok, melyekkel szembesülnöm kellett nem annyira születésileg korlátolt embereknek voltak tulajdoníthatók, mint inkább olyanoknak, akik szándékosan nem vettek tudomást az evidenciákról: akiket vakká tett a saját támpontrendszerük iránti lojalitás’.”
(Hajnalka Vincze, Az Alkotmányos Szerződés biztonság- és védelempolitikai újításai, Eszmélet 64. szám, 2004. november, 15,217 characters)
Back to Publications | Printable version